2025. augusztus 16., szombat

Az első találkozások

Ez az első blogbejegyzésünk. Majd mindig hét végén (általában szombat reggelre) teszem fel az új híreket, képeket. Nem szokott ilyen hosszú lenni, mint most! Kevesebb képet szoktam felrakni!

Több gyermekkel sikerült már a közös jövőnk elkezdése előtt találkozni.

Például iskolakóstolgatón (itt biztos van olyan kép, amin nincs is rajta osztálytárs, de sajnos ebben még nem vagyok biztos, úgyhogy egyelőre hagyom):





























































Júniusban amikor felmértük a gyerekeket:













































Nyár végén pedig a szülőkkel is találkoztam, amikor a termet újítottuk fel:







Végül egy hosszabb írás (ilyet nem szoktam itt közzétenni), amit nem én írtam, de szerintem nagyon találó:

Használati utasítás (elsős) tanító nénihez

Hamarosan elkezdődik a tanév. A gyerekeknek és a szülőknek a legnehezebb az évkezdés, ezt nem vitatom. Ilyenkor rengeteg cikk jelenik meg a témában, fontos gondolatokkal, célokkal, tanácsokkal, ami a segítségükre lehet.

Én a tanító nénikhez adnék egy kis segítséget, de csak annak aki jó szívvel elfogadja és érti a viccet is. :)

1.       A tanító néni szívét-lelkét (családi életét, krepp-papírjait, otthoni dekorációját stb.) beleadja az évkezdésbe. Ha olykor nem kedvünkre való, gondoljunk erre.

2.       Az első szülői értekezlet nem miatta ilyen hosszú, ő is nagyon fáradt, de ezen muszáj túl lenni. Néha mosolyogjunk rá, hogy érezze a törődést. :)

3.       Év elején elképesztő mennyiségű információ kering az agyában, tehát ha bután néz rád egy percig, az azért van, mert adatot dolgoz fel éppen. (Én két percig szoktam így nézni, de nekem van némi figyelemzavarom. ) Ilyenkor is mosolyogjunk rá. Lehet, hogy nem segít, de ártani biztosan nem fog.

4.       Mindent írjunk le! Ez nagyon fontos, így minden félreértés elkerülhető, és biztosan megmarad...lásd 3. pont. :) Tudom, hogy feleslegesnek érezzük sokszor, de nagyon megkönnyíti a munkáját, hálás lesz érte. Az üzenő átadása közben mosolyogjunk, mert az mindenkinek jó. :)

5.       Az összes felmerülő problémát vele beszéljük meg először. Ha ezt tudjuk, akkor a másik nagyon fontos dolog a megfelelő idő kiválasztása. Tudom és megértem, hogy mindenkinek a saját gyermeke a legfontosabb, de a tanító néninek mind a 27-32 fontos, és ők többnyire egyszerre beszélnek hozzá. Tehát sem a reggeli zsivaj, sem a szünetek nem alkalmasak fontos mondatokra. Mosolyogjunk rá, és kérjünk időpontot. Ha ez nem működik, akkor mosolyogjunk rá és rohanjuk le. Ő akarta :)

6.       Bízzunk a tanító néni szakértelmében. Napjainkban mindenki ért a pedagógiához. Ez talán igaz is lehet, mert az interneten mindent megtalálunk hozzá. Azonban nem szabad megfeledkezzünk arról, hogy 30 gyerekkel egészen más minden. Legyünk türelmesek, ne támadjuk rögtön, mert nem biztos, hogy minden háttérinformációt ismerünk az adott helyzetben. Sajnos vannak szörnyű esetek, rossz tanári reakciók, amire nincs mentség. Az ilyen esetben lépni kell, de próbáljunk meg első körben partnerek lenni. És mosolyogjunk. :)

7.       Bízzunk a tanítónkban. Őt választottuk, ő tölti a legtöbb időt a gyermekünkkel. Látja ha vidám, ha álmos vagy szomorú. Sokszor hamarabb észrevesz dolgokat, mint mi szülők. Ez a legnehezebb része a dolognak, mert előfordulhat, hogy olyan dolgot is észrevesz, ami nem esik jól, de amit mond az nagyon fontos, és a gyermek érdekeit szolgálja, ami nekünk a világon a legfontosabb. Fontos tudni, hogy alsó tagozatban nagyon sok dolog fejleszthető, és semmiképpen nem tesz rosszat a gyermekünknek, ha fejlesztésre jár. Milyen jó lett volna az én gyermekkoromban is ilyesmi, mert szerintem én rettenetesen figyelemzavaros voltam. Kevesebbet kellet volna kínlódnom a tanulással. Merjünk kérdezni, utánajárni. A tanító nénik szeretettel próbálnak közeledni, fogadjuk el. A kölcsönös bizalom sok mindenen átsegít, és a gyermek is biztonságban érzi magát ettől. Sokszor csak ettől a bizalmi helyzettől is megnyugszik, érdemes megpróbálni. Mosolyogjunk egymásra, mert megnyugtat.

A mai rohanó világban nincs időnk magunkra, gyermekeinkre, egymásra. Álljunk meg egy pillanatra és figyeljünk. Ha látjuk, hogy a gyerekünk elmosolyodik, ha meglátja a tanító nénit, és ő visszamosolyog rá, akkor biztosan jó helyen van, akkor is, ha ez az ember néha szétszórt, szeleburdi, esetleg szigorúbb, vagy olyan határokat tart, amit mi soknak érzünk. Ő is ember, bár néha ő sem érzi úgy. :)Rámosolyog a gyermekünkre, megsimítja a fejét, szereti. Ez a lényeg.

Mosolyogjunk egymásra. Ez valóban sokat tud segíteni.

Hamarosan találkozunk.




























Utolsó hét (osztálykirándulás...)

Hétfőn a Gellért -hegyre mentünk. Már a tömegközlekedés is élmény volt! Utána csúszdapark, játszótér, Citadella, Szabadság szobor, Cerka ját...