Kedves Szülők!
Engedjétek meg, hogy a szokásos heti beszámoló előtt néhány gondolatot írjak! Akit nem érdekel, nyugodtan görgessen le az első képhez, ott kezdődnek a gyerekek heti eseményei.
Bár nem vagyunk benne a messengere csoportban, de néhány gondolat, vagy inkább hangulat, érzés eljutott hozzám. Voltak, akik korrektül megkerestek szemtől-szembe, nekik már elmondtam, megírtam a véleményem, álláspontom, de úgy gondolom, jobb, ha mindenkihez szólok. (E-mailt nem szeretnék írni, mert akkor elindul egy hozzászólás áradat, ugyanaz, mint a fb-on...)
Szóval nem azt mondtam a szülőin, hogy nem lesz kirándulás, hanem nagy gondban vagyunk, hogy oldjuk meg! Úgy gondoltam, érezhető az irónia abban, hogy a másik udvarra megyünk kirándulni. Az tény, hogy nem tudjuk még, hogy oldjuk meg! A kőbányába, meseösvényre biztos nem, mert nem vállalunk felelősséget, veszélyesnek tartjuk. Tudom, erre jön az az érv, hogy vigyünk ped. asszisztenst, szülőt, de a felelős akkor is én vagyok! Szeretek átkirándulni az Anna-hegyre, de mivel sokaknak a nagyiskolába átsétálás is fárasztó, nem igen vágnék neki ilyen hosszú útnak, hiszen mit csinálok, ha félúton leül, hogy nem megy tovább. Ezért gondolkoztunk azon Hannával, hogy busszal mennénk valahova. Mióta a gyerekek ingyenesen utazhatnak tömegközlekedéssel, mindig úgy oldottam meg (kivéve a tábort), de lehet, hogy ez lesz a megoldás, igaz, ez többletköltséggel jár. Még nem döntöttük el, hova megyünk, de biztos lesz valami, csak olyat szeretnénk, ami a gyerekeknek is élmény, és mi sem kapunk infarktust. Mivel egynapos kirándulás(ok) lesz(nek), ezért ráérünk a szervezéssel, még addig sok minden történhet.
Mert történik! A múltkori bejegyzésem címe is az volt, hogy Yessss, és ezen a héten is sokat alakult a csapat. Nem mondom, hogy már mindenki jó, de ha ez ilyen könnyen menne, akkor már szeptemberben megoldódott volna. De sokat beszélgetünk (a magyar órák egy része elmegy ezzel). A heti célkitűzésünk az volt, hogy kevesebbet beszéljenek órán... Volt, amikor sikerült. :) Illetve a csúfolódásról is beszélgettünk, meg hogy olyat ne tegyünk mással, aminek mi sem örülnénk.
Tudom, hogy a szülőin is neveket szerettetek volna hallani, kiket lehet tetemre hívni. Ezzel nem akarunk, és nem is fogunk szolgálni! Legfőképpen azért, mert nem a gyerekekkel van bajunk, hanem a cselekedetekkel. És igen, van, aki többször "rossz", van, aki csak időnként! De van, aki nem tehet róla, már ez is nagy szó, hogy eddig eljutott, és van, aki tisztában van, hogy rosszat tesz, mégis megteszi. Ennek is nyilván megvan az oka! A legtöbb esetben nem a gyermek a hibás! Lehet handicap, lehet nevelési helyzet, egy kialakult rossz szokás stb. Biztos vagyok benne, hogy minden gyerek szeretne jobb, jó lenni! De ők is hibáznak, mint ahogy mi is! Mi sem vagyunk tökéletesek!
Nagyon fontos, hogy elmondjam (leírjam), hogy ez nem egyedi helyzet a mi osztályunkban! Minden elsős osztályban vannak nehézségek! Vannak osztályok, ahol még nem tudták elengedni a ped. asszisztenseket, sőt újabb segítséget kértek. (Nálunk már csak a testnevelés órára kísérésben segít, illetve a korrepetálás alatt felügyelik a többi gyereket.) Kb. ugyanannyi problémás gyerek van, de két osztályban nehezebb eset is van, mint nálunk! A 4. osztályban pedig pont ma is fültanúi voltunk, hogy ugyanúgy rendbontás történt (verekedés). És volt, akinek már írtam, hogy amikor Ádit kísértem a versenyre, ott érdi kollégákkal beszélgettem, akik ugyanerre panaszkodnak. Amikor továbbképzésen voltam, a budapesti iskolás tanítók is elkeseredetten számoltak be tapasztalataikről. Tehát ez nem csak Diósdon az 1.c-ben probléma! Sajnos egyre több a nehezen beilleszkedő gyermek!
Örülök, hogy keresitek a megoldást! De egyetértek azokkal a szülőkkel, akik azt mondják, mindenki a saját gyerekét próbálja megnevelni! Év elején már beszámoltam Nektek, hogy olyan alap dolgok nem voltak meg, hogy köszönjenek, ha belépnek az iskolába, osztályba (tisztelet a kivételnek)! Nekünk már köszönnek, de pl. az osztálytársaknak még mindig nem, csak a barátnak (esetleg, de többször megfigyeltem, hogy egyből beszélgetni kezdenek sokan). Ahogy írtam, mondtam már, meséljetek nekik! Nagyon kicsi a szókincsük, és emellett a mesék észrevétlenül megtanítják az alapvető emberi kapcsolatokat, értékeket, közeledéseket, hogy csak azt emeljem ki, ami szorosan ide illik. Nagyon szeretik a mesét, múltkor is láttátok, de most is mindjárt. Volt olyan gyermek, aki azt mondta, ez a legjobb óra!
Hannával mi biztos nem vállaljuk, hogy naponta 30 szülőnek megírjuk, hogy viselkedett a gyermeke. De ha valaki megkérdezi, miért kapott zöld vagy fekete macit, mindig válaszolok (legkésőbb másnap).
Voltak, lesznek programok, amiken részt veszünk, és ha nem, nem biztos, hogy az osztály viselkedése miatt! Most egyébként kiírtam direkt, az egyik elsős osztályhoz képest 8 programmal többön vettünk részt eddig a tanévben, a másiknál eggyel, csak a b-sek előznek meg, akiknek van minden hónapban társasjáték óra (ami nálunk folyamatosan van :) ), illetve színházbérletük van (ezt elsőben sosem vállaltam be). De a másik osztálynál is van ez a rendszeres program, és mégis eggyel kevesebb programjuk volt, mint nekünk. Tehát nem kell félnetek, hogy az osztály kimarad valamiből! De van, amiben nem fogunk részt venni. Pl. most lesz egy élményfestés, ahova van, aki viszi az osztályát, de mi nem megyünk. Ennek sem a gyerekek az oka, hanem emlékszem a legutóbbi alkalomra, amikor a gyerekek alig érhettek eszközhöz. Eleve 2 osztály megy egyszerre, és 20 perc van előkészítéssel, takarítással, mindennel együtt! Aki szívesen kipróbálná, a fizetős lehetőségre elmehet, akkor már legalább a gyerek is hozzáér! (Voltam korábbi osztállyal, van tapasztalatom, ezért van az, hogy az a két osztály nem megy, akik tanítói már akkor is voltak, és az a két osztály megy, ahol új of. van.)
És végül arról, hogy szeretnétek magasabb fórumhoz fordulni: szerintetek én nem jeleztem már a vezetőség felé? Ők megbíznak bennünk, hogy kezeljük a helyzetet, és ők sem tudnak jobb ötlettel szolgálni. Ott voltak, és a jövő héten is lesznek szülői beszélgetésen. Mást ők sem tudnak tenni. A tankerület meg még ennyit sem, hiszen egyik felet sem ismeri személyesen.
Köszönöm, aki elolvasta, remélem, sikerült kicsit megnyugtatni! Igen, továbbra is nehéznek tartom az osztályt, de nem a többi osztályhoz képest, hanem a korábbiakhoz viszonyítva! De nem fogjuk feladni!
***
Ahogy jeleztem a múlt héten, erre a hétre nem vártunk rendkívüli programot. Ezért csak a víz világnapjáról való megemlékezésünkről tudok képes beszámolót mutatni.
Az aranypálca mesével hangolódtunk (Kett feldolgozás):
Ehhez megtanultunk hajót hajtogatni (aki még nem tudott). Utána pedig egy 3D képet készítettünk vele. (Mi az a 3D???)
És a kész művek (ha még nem ismertek valakit, lehet a gyerekkel nevet gyakorolni 😉):
Volt még találós kérdés, vers, dal...
És még pár vidámság:
Ennyire kellett a matek feladatokon gondolkozni:
😂😂😂
Utána a megérdemelt pihenés:
Amikor valakinek nincs kedve tesire menni:
Az aláírás lehetne Móra Ferenc (Kincs - a gépen nem találtam fordított s betűt).
😂😂😂
Hanna üzeni, hogy már sokkal ügyesebbek a gyerekek tesin, figyelnek a rendre, betartják a szabályokat.
Most olyan kétjegyű betűket tanultunk, aminek már elemeit ismertük (pl. ma dz), ezért csak egyszer kellett leírni, nem több soron keresztül. Meg is kaptam érte a dicséretet:
- Imádom ezt a funkciódat!
😂😂😂
Ellenőriztem a füzetet, és osztogattam a matricákat. Jött is a próbálkozás:
- Én nem írtam meg, de biztos hibátlan lett volna!
😂😂😂
A jövő héten megint a tanulásé lesz a főszerep. (Meg remélem, hogy a tavaszé...)
Előre jelzem, hogy a következő héten a tavaszi szünet kezdődik.
Jó pihenést a hétvégére!
